Úti napló

Úti beszámoló a 2020 Budapest Bamako-ról

A 2020 évben megrendezett Budapest Bamako eddigi leghosszabb versenyére neveztem.  Számomra "bakancslistás" volt az út, így nem kérdés, hogy indulok.

A táv több, mint 8000 km, 17 nap, 5 ország, 2 kontinens. Komoly megterhelés bárki és bármi számára, de amit még nem tudtam, hogy mi vár rám azt itt leírom röviden, tapasztalatnak, ha úgy döntesz egyszer elindulsz a Budapest Bamako-n. Továbbá személyes információ bővítésnek vagy egyszerűen kellemes úti olvasmánynak.

Az európai szakaszt az időjárást figyelembe véve, mi (néha harmad magamról is beszélek) kisbusszal tettük meg Genováig és milyen jól döntöttünk, mert Szlovéniában az éjszakai -10 fok és a napközbeni szakadó jégeső sem volt ritka. 

Eredetileg 2 úti társam, motorral mentem volna, de végül úgy döntöttek, velem jönnek...

Genovában 2 napot töltöttünk a kompra várva.  Több motorossal és autóssal is találkoztunk, akik ugyanezt az útvonalat választották, hogy elérjük Tangert az első marokkói várost azaz a Budapest Bamako első afrikai városát.

A komp teljesen rendben volt 52 órás úttal számolva, kényelmes komfortos kabint foglaltunk, így vártuk az eseményeket, terveztük az utat! A kompon ugyan lehet kabin nélküli utazást is választani, azonban egy ilyen megterhelő út előtt senkinek sem ajánlom. 

A kompon érdemes a Wifi vagy adat opciót kikapcsolni, mivel a komp alaklamnként elhagyja az európai területet, így gyorsan megnöveli majd a számládat a telefonszolgáltatód...ezt tapasztalatból mondom.

Vigyázz, ha nem kapcsolod ki a roamingot és telefonszolgáltatást, miután eltávolodtok a parttól komoly számla ütheti a markodat, ahogy az enyémet is mert a komp saját hálózata állandóan fel csatlakozik a szolgáltatóhoz, egyébként ez egész Afrikára igaz, így jobban teszed (persze ha nem függesz a saját telefonszámodról való telefonálásnak vagy annak hogy elérjenek) ha kikapcsolod a SIM kártyádat.. és az adott országba belépve a helyi SIM kártyát használod, melynek díja 5-10 euro között mozgott 5-10 GB internet adattal.

Megérkeztünk Tangerbe, kitűnő időjárás fogadott, 25 fok napsütés... GPS eszközünket éltre keltve megindultunk a 660 km Marrakeshi szakaszig, ahonnan eredetileg is indult a túra. Mivel a távolság és az időtényező nem engedte egyszerre lemotorozni a szakaszt így késő este megszálltunk Casablanca igen változatos és színes városában. Reggeli pihenő után indultunk tovább. Napi táv 660 km

Marrakesh sok szempontból érdekes volt és izgalmas, nekünk ugyan elmaradt a város tüzetesebb megismerése, már csak azért is, mert az első sztráda pihenőnél a motorom blokkjából elkezdett csöpögni az olaj.

Gergő Yamahája elsőkerék problémákkal küzdött, úgyhogy Marrakesh viszlát, talán legközelebb mi is meglátogatunk ahol a város Fő terén kígyóbűvölőktől és egyéb izgalmas látnivalóktól hemzsegő várost magunkénak tudhatjuk...

A Marrakeshi táborban a szembe lévő lakókocsis idős francia házaspár látva motorszerelési problémáimat, talán megsajnáltak, ki tudja, de az általuk készített francia ebéddel engem is megkínáltak, ami nagyon jól esett. Azt hozzá teszem, hogy a szomszéd német fiatalember is igen segítőkész volt egy egész szerszám arzenált és csavar készletet ajánlott fel és szólt, ha szükségem van bármilyen segítségre szóljak.

Úgy vélem ez a nomád kempingezősdi valahogy jobban össze hozza az embereket, mert jobban ki vagy téve egy lehetetlen helyzeteknek, mintha ugyanez otthon történne veled...

  

Irány az Atlasz hegység, amely szerint itt bármire számíthattunk, hó, jég, fagy, útlezárás, de szerencsére megúsztuk...kiváló időjárás és motorozás egy igazi szerpentines aszfalt úton. Napi táv 380 km

Az Atlasz megmászása után, elindultunk Foum Zguid felé, durva bazaltos, terepen, ami az aszfalt után megváltás volt, mert az aszfalt többszáz kilométeren egy idő után unalmassá válik. Napi táv 420 km

Végre elkezdődött az igazi terep motorozás, ahol nagyon észen kellett lennünk, mivel az út minőségét figyelve, komoly koncentrációt igényelt a feladat :) Foum Zguidban a helyiek lecsapva a Bamakosokra, azonnal felajánlották a helyi szállásokat, ahol így a motorunk is a szálláson azaz a HOTEL-ben töltötte az éjszakát elrejtve az utcán kíváncsiskodók szemel elől... Napi táv 414 km

Foum Zguid elhagyunk, mert várt Smara majd Dakhla. Az útviszonyok merőben nem változtak, néhol vegyes aszfalt, hol köves és laza talajos terepen mentünk, ami az olajfolyást leszámítva még kellemesnek mondható.

Azonban motorom olaj és léghűtéses rendszere miatt az olajszintet komolyan kellett venni ez némi plussz munkát és időt és költséget adva egyenlőre megoldottnak látszot... Napi táv 540 km

Mauritánia felé vettük az irányt. Mauritánia a kormány által nem javasolt és látogatott célország volt, amit igazásn akkor értettünk meg, amikor a Marokkói határ után beléptünk az országba, a határ a "Senki földjén" átvezetett, ahol azt javasolták "Balra tarts" (mivel nem volt út) így én is az előttem döcögő Mercedest követtem egy darabig, de jobbnak láttam más irányt váltani. A határszakasz részben elaknásított, kiégett autóroncsoktól hemzsegő háborús övezetre jellemző terület, akár filmforgatásra is ideális lehet, már ha ezt engedélyezik. Tudomásom szerint Marokkóban az öreg autók vámja igen magas ezért ezen a határterületen hagyják az autókat, hogy ne kelljen vámot fizetni, ez lehet az egyik oka a sok elhagyott autónak...

A határ átkelés után elindultunk célunk felé Nouakchottba. Az út rendkívül nehéz volt a bizonytalan aszfalt út homokkal átfújt szakaszai, néhol az utat elfoglaló felborult kamionok és egyéb szerkezetek hevertek. 

A szél olyan erős volt, hogy ellen kellett tartani az egész testeddel a motort, különben abba szögbe kerülök, hogy feldönt, ezt megspékelve a szembejövő kamion és teherautó forgalom légörvénye olyan erős csapást mért rám, mintha Muhammad Ali beküldött volna a jobbost és még rádszórnak néhány kiló homokot. 

Mauritániában hatalmas szegénységgel szembesültünk, ahol a helyiek vasat és egyéb kacatot gyűjtenek és abból próbálnak valamilyen üzletet csiholni. A benzinkutak távolsága nem kiszámítható, így a tankolásunk is bizonytalan volt, ha volt kút nem biztos, hogy volt benzin...

Sajnos sikerült egy újabb problémával szembesülnöm a motoron, bár ezt nem láttam előre. Mivel az üzemanyag fogytán volt így a lehetséges első kúton, ahol nem volt benzin, valahonnan mégis előkerült a hátsó udvarból úgy 15 liter, melynek szaga és színe nem hasonlított arra, de mivel nem volt más lehetőség hát betankoltam. Ennek hatását később kezdtem érzékelni. Napi táv 350-250 km

Viszlát Mauritánia, viszlát szél és homok birodalma! Tényleg vártuk már, hogy vége legyen..

Következő Etap Szenegálba vezetett, a szél csendesedett a táj változott, igazi Szavannás hangulattá változott, ezáltal a hangulatom is fokozódott... Szavannák, fekete nők, helló Afrika! Bár a hőmérséklet igazán jól alakult okom nem lehetett panaszra. 

A terep igazi vörös földdé vált az aszfalt utak elfogytak csak róttuk a kilómétereket szakadatlanul... Végül beértünk St. Loiusba egy kiváló Kempingbe, ahol összefutottunk menetközbeni ismerősökkel és a hideg sör mellett megvitattuk a napi dolgokat. 

A mauritániában betankolt  benzin hiba jelenségei a következők voltak: A motorban elfogyott az alapjára, füstölt prüsszögött, mindezt ezt úgy, hogy St Louisba estére beérve a város nyüzsgő forgatagában a méterenkénti araszolással tartsd életben a motort... Szóval a motor megmakacsolta magát, nem volt  kis mutatvány a folyamatos haladás... a kipufogóból olyan ismeretlen szagú és színű fekete  füst löveltt ki, mikor Józsi bácsi életre kelti a 30 éve be nem indtott tratktorját... Napi táv 420 km

St Louisban reggeli, helyett szereléssel kezdtem...

A gyertya csere esetleges megoldást adott erre a problémára, így kisebb késéssel, de sikeres csere után megindultunk Guinea felé. A határátlépésekről azt érdemes tudni, hogy le a kalappal a szervezőknek, szinte minden esetben a vízum és a beléptetések egész jól sikerültek. 

Volt, ahol a határátlépést úgy oldatták meg, hogy egy régi kaszárnya épület és egy nagy fa alatt kivonult néhány delikvens személyiség és be pecsélteték az ellenőrzés után a szükséges vízumokat... Napi táv 411 km

Szenegál vége felé közeledve ideje volt már az ajándék szétosztásának, mivel  ajándékot is vittünk magunkkal, persze amit egy motoro vihet a plussz kilók mellett, így volt toll, számológép, hogy a helyi gyerekek fejlődését szolgálja. 

Az öröm hatalmas volt, egyben komoly küzdelem nekünk is, hogy leállítsuk őket a nagy izgalomban ajándékosztás közben...

Guinea meghozta a változást az életünkben, sajnos nem jó híreket kapva a hivatalos futam utat elterelték, mivel nem tudták garantálni a biztonságunkat. 

Az orszában korményellenes tüntetések zajlottak halálos áldozatokat is követelve :(

Eddig még nem tudtuk, hogy mire vállakoztunk, de elindultunk éltetünk egyik legnehezebb terepére ahol a dzsungelen keresztül komoly motoros tudást igénylő terepen haladtunk keresztül, vízmosásos lávaköves "radiátoros" homokos buckás dombos (más most hirtelen nem jut eszembe) embert és gépet próbáló úttalan utakon.

Van aki azt mondta 200 km van aki 300 km távról beszélt. Mi nem számoltunk csak néztük a csapást, hogy nehogy elessünk vagy eltörjön bármi is rajtunk vagy a motoron, "mivel itt a mentés sem lett volna egyszerű", mindezt fokozta a terepjárók által felkavart por. 

Bevallom egy alkalommal a felkavaró por miatt majdnem becsapódtam egy útszélén álló fába...az egyik társam, pedig kis hijján aegy szakadékba zuhant

További gondjaink a vízellátással voltak a tartalék vizeink javarészt elfogytak, ami maradt az is 20 fok körüli lehetett. 40 fokban 20 fokos vizet inni, nem egy kellemes dolog. 

Itt van az a helyzet, "amikor arra gondolsz mit nem adnál egy hideg sörért vagy egy doboz üdítőért", ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben, de ez csak álom maradt, itt igazán kiléptünk a komfort zónánkból, de ez van ezért jöttünk ezt kell szeretni. 

Napi táv bizonytalan, mivel útvonal változás volt kb. 450 km

Guineában egy mindentől távoleső (ahogy a legtöbb esetben, így volt ennek oka a kíváncsi helyiek távoltartása végett) sivatagban sátraztunk, a hivatalos kempingeket leszámítva itt sem villany, sem fürdési lehetőség nem volt, így saját magunk oldottuk meg ezt is, mint a legtöbb esetben bármit, de ezzel nem volt gond a Budapest Bamako egy ilyen típusú futam 

A hosszú út alatt felkészülve a gumik stabilizálásának okán a defekt sajnos nem került el, így a hátsó kerékből egy drótdarabot kiszedve a helyiek seítségével utam tovább folytatam...

Itt hozzá tenném, a defektből semit sem éreztem, erre motoros társam hívta fel a figyelmem a helyi kútnál tankolva. Itt szeretném kiemelni a MICHELIN ANAKEE WILD típusú dual gumi előnyeit, ami az út során igazán jól teljesített, bár nem szeretnék abba a hibába esni, hogy a gumit bárkinek is ajánljam, de engem a 8000 km út során rendkívül jól szolgált.

Az est fénypontja, mivel ránk sötétedett és nem javasolták az éjszakai motorozást, így a legcélszerűbb volt egy helyi szállást keresni, közben a BB szervezőjével Villám Gézával is összefutottunk, tanácsára elkezdtünk szállást keresni, végül a szerencse mellénk állt és olyan hotelt találtunk, ahol a hideg sör a zuhanyzó és a sült csirke rendelkezésre állt, de végre fürdőszoba és ágy. Ez tényleg megváltás volt!

Utunkat tovább folytatva, átléptük a Sierra Leone-i határt, mely öröm már csak azért is volt nagy számunkra, mivel közeledtünk a cél felé. 

A napi Etapok itt már rövidültek. A táj dzsungeles aszfaltos, földes úttá vált egész jól haladtunk, kivéve a motoromból kifolyó olajat, ami elég aggasztó volt, de töltöttem rendesen nehogy kiapadjon...

A megfelelő minőségű olaj beszerzése sem volt egyszerű feladat már Marokkóban sem. Az olaj franciául "huil" ejtsd üil, de ezt senki sem akarta megérteni. Napi táv 282 km

Határátkelésre várva

Utunk során számos kisebb nagyobb falvakon haladtunk át. A táj szép, kezdtünk megnyugodni mivel már csak néhány száz kilométer választott el a céltól. 

Utolsó táborunkhoz közeledtünk két motoros "Tomi és András" mellénk szegődött. Az útközbeni izgalmakat az is fokozta, hogy Tominak a motorja megadta magát, így az útszélén való komplett szereléssel sem sikerült életre kelteni a motort, mind eközben rengeteg időt vesztettünk. 

Mivel sötétedésre állt az idő, így előrementem, hogy valami ételt és italt vigyek a táborba, hiszen a napközbeni étkezéseket szinte elhagytuk, ezzel is időt spórolva, hogy még világosba beérjünk a táborba sátrat állítani... 

Előrementelem vége az lett, hogy a GPS időközben lemerült és rám sötétedett, így az első faluban próbáltam élelemhez jutni.  Bevásárlásban jeleskedtem,  minden extra dolgot vettem, mint hideg sör és üdítő, bagett, halkonzerv, sajt, sós keksz és víz. 

Egy rendőr nagyon készséges volt a benzinkúton és felajánlotta hogy segít a megszerzett rakomány rögzítésében és felajánlotta, hogy felköti a csomagot a hátsó csomagom tetejére,  szóval nagyon segítőkész volt, de ennek meg is lett az eredménye.

A tábor irányát elérve bejutottam egy kivilágítatlan földes szakaszra, ami a táborhoz vezetett, útközben hallottam valami nagy puffanást, megálltam körbenéztem, de nem láttam semmit, azaz már a csomagot sem, "mert rendőrünk úgy rögzítette a csomagot, hogy a kipufogó leolvasztotta a csomagra felkötött hevedert. Sajnos ezt nem ellenőriztem indulás előtt. NE ismerd meg az érzést, ami eluralkodott rajtam.

Túl tettem magam rajta nem volt mit tenni, maradt a mások étel adománya, amiből jól laktunk. Reggel visszafelé megtaláltam az üres szatyort amiben a cuccot vittem, valakinek szerencséje volt :) Napi táv 235 km

Egyébként az utóbbi napokban többszáz rendőr és katona vigyázott a táborunkra, mely külön köszönet a szervezőknek, ettől függetlenül, minden este nagy nézősereg akadt a helyiekből, akik szívesen nézték mit is csinálunk mi ott... 

A számunkra már felesleges dolgainkat oda ajándékoztuk a katonálnak, akik szívesen fogadták azt. Így én megvátam a sátramtól, némi gyógyszertől és ruházattól valamint a motoros térdvédőmtől, amiért külön harc indult a katonák között...

Freetown-ba elindulva Sierra Leone fővárosa volt a cél a stadionig, hogy kellően nagy visszhanggal megünnepeljék a bejövetelünket! A fél várost lezárták miattunk még az autópályát is csak mi használtuk, szóval megadták a módját rendesen, panaszra nem lehetett okunk. 

Az út szélén mindenki integetett és nagy volt az öröm, de számunra is hiszen elértük a kitűzött célt sérülés és balesetmentesen egy ilyen viszontagságokkal teli úton, ami életem egyik meghatározó élménye marad!  Napi táv 85 km

Az úttal teli gondolatok lassan lecsillapodnak a fejemben, de örökre otthagyja nyomát, mélyen ennek a kontinensnek a szeglete, melyet körbe motoroztam.

2020 március. 15

A teljes úti filmről a videót itt megtekintheted. Kívánok hozzá jó szórakozást!